Álmatlan éjszakák!

Egy újabb éjszaka mikor a semmi közepén felkelek és vissza aludni persze nem tudok. Ilyenkor már jobban várja az ember, hogy inkább egy etetésre vagy egy pelenka cserére kelljen fel riadnia. Mostanra olyan erőteljes mozgásokat végez a kis pocaklakó, hogy szinte egyetlen nyugodt éjszakát sem hagy nekem, talán erre lehet mondani: Nem árul zsákba macskát. Túl vagyunk a 35.héten és néha néha már érzek gyenge húzódásokat, ami normálisnak mondhatóak hiszen a szervezetem kezd felkészülni a nagy napra. Az ilyen ébren töltött éjszakákon nem igazán tudok mást csinálni mint bújom a tv adásokat, és ilyenkor jövök rá, hogy talán tv függő vagyok de mit is lehetne ilyenkor csinálni.

“A bölcs természet úgy rendelte, hogy az anyaság apró hőstetteinek, az álmatlan éjszakáknak, a testi fáradságoknak, a szerető türelmességnek legyen egy nagy jutalma: abban az imádathoz hasonló érzésben, mellyel nem a gyermek ragaszkodik anyjához, hanem az anya gyermekéhez. (Mert hisz szeretni sokkal nagyobb boldogság, mint érezni a szeretetet.)”